A mezőgazdaság az egyik legszennyezőbb gazdasági tevékenység, amely hatással van a légkörre, a talajra és a vízre. Ezért az éghajlatváltozás elleni küzdelem közepette sürgősen szükség van a fenntarthatóság mellett elkötelezett modellváltásra. Ennek alternatívája a biogazdálkodás, amely az ökoszisztémák természetes dinamikájának tiszteletben tartásán alapul, egyszóval jobban tiszteli a környezetet és egészségesebb is.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) szerint 2050-re több mint 9,5 milliárd ember él majd a bolygón, és ehhez rengeteg élelmiszert kell előállítani – bár nem lenne szükség ennyire, ha csökkentenék az élelmiszer-pazarlást. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) szerint a mezőgazdaság és az állattenyésztés már ma is az üvegházhatású gázok 23%-át termeli, ami aggasztó tény, és arra ösztönöz, hogy a jövő generációi számára újragondoljuk a modellt.
A hagyományos mezőgazdaság a biológiai sokféleség csökkenésének egyik fő oka, de más nemkívánatos hatásokkal is jár, mivel a vegyi anyagok használata révén növeli a levegő, a víz és a talaj szennyezését, ami viszont egészségügyi kockázatot jelent. Ennek fényében a biogazdálkodás, amely a mezőgazdasági inputanyagok használata helyett az ökoszisztéma-kezelésen alapul, fontosabb, mint valaha. A fenntarthatóbb élelmiszerek keresése érdekében ennek a modellnek az elfogadása, valamint az olyan új gyakorlatok, mint a hidroponika vagy a foodtech, a legéletképesebb alternatívaként mutatkozik be.
MI AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS
A biogazdálkodás olyan mezőgazdasági termelési rendszer, amely a természetes folyamatok és erőforrások felhasználásán alapul – nem használnak vegyszereket (pl. műtrágyákat vagy növényvédő szereket) vagy genetikailag módosított szervezeteket (GMO-k) – annak érdekében, hogy egészségesebb és táplálóbb élelmiszerekhez jussanak, miközben védik a talaj termékenységét, megakadályozzák a kártevők terjedését és tiszteletben tartják a környezetet. Ez egy olyan rendszer, amely a mezőgazdasági inputok használata helyett az egyes ökoszisztémák jellemzőitől függően speciális gyakorlatokat alkalmaz.
A mezőgazdaság és az ökológia közötti kapcsolat a 20. században alakult ki, válaszul bizonyos növényvédő szerek és műtrágyák széles körű használatára, amelyeket tekintélyes tanulmányok olyan betegségekkel hoztak összefüggésbe, mint a Parkinson-kór és a rák különböző típusai, valamint bizonyos állatfajok populációinak csökkenésével. Napjainkban a biogazdálkodás a múltból származó helyes gazdálkodási gyakorlatokra, valamint az intelligens gazdálkodáshoz kapcsolódó technológiai újításokra és a talajműtrágyázással és a kártevők elleni védekezéssel kapcsolatos modern ismeretekre egyaránt támaszkodik.
A BIOGAZDÁLKODÁS CÉLKITŰZÉSEI
Az Európai Bizottság szerint az Európai Unióban (EU) a mezőgazdasági területek mintegy 8,5 %-át biogazdálkodással művelik, és ez a szám 2030-ra 15-18 %-ra fog emelkedni, ha a jelenlegi ütemben folytatódik. A Bizottság szerint a biogazdálkodás céljai a következők:
- Az energia és a természeti erőforrások felelős felhasználása.
- A biológiai sokféleség fenntartása és az állatok jólétének védelme.
- A regionális ökológiai egyensúly megőrzése.
- A talaj termékenységének és a vízminőségnek a javítása.
A BIOGAZDÁLKODÁS TÍPUSAI
Biogazdálkodás
Ez Sir Albert Howard (1873-1947) brit botanikus elképzelésein alapul, aki pályafutása nagy részét Indiában töltötte. Howard An Agricultural Testiment című könyvében elmagyarázza a biogazdálkodás alapjait: egészséges talaj a termés javítására, állandó talajtakaró használata és a helyi erőforrások gondos felhasználása. Howard úgy vélte, hogy a talaj termékenységének megőrzése a legfontosabb előfeltétele minden állandó gazdálkodási rendszernek, emellett pedig elengedhetetlen a növények, az állatok és az emberiség egészségéhez.
Biodinamikus mezőgazdaság
A mezőgazdaságnak ezt a formáját Rudolf Steiner (1861-1925) német filozófus alkotta meg 1924-ben, egy szintén általa alapított szellemi mozgalom, az antropozófia alapján. Egyik központi témája az organizmus-gazdaság eszméje, azaz a gazdaságot olyan élőlényként értelmezi, amelyben minden egyes szerv kölcsönhatásban van a többivel az egész és a kozmosz javára. Ennek az iskolának az egyik sajátossága, hogy a csillagok állását használja fel a mezőgazdasági naptárak elkészítéséhez.
Természetes mezőgazdaság
Masanobu Fukuoka (1913-2008) japán biológus a wu wei tao koncepciójának hatására találta ki a beavatkozás nélküli gazdálkodás ötletét. Fukuoka olyan elvek mentén járt el, mint például a talaj felszántásának, az előkészített komposzt, a növényvédő szerek és műtrágyák használatának mellőzése, a gyomok kiirtásának és a metszésnek a mellőzése. E modell szerint, ha a természet az idők során képes volt magától fejlődni, akkor minden, amit az ember tesz, akadályozza a természetes növekedést, és a gazdálkodók számára időpocsékolás.
A biogazdálkodás e három típusa mellett világszerte más módszereket is alkalmaznak, például a permakultúrát, amely holisztikus megközelítéssel hoz létre kiegyensúlyozott ökoszisztémákat, valamint a biológiai gazdálkodást, amelyet a biológiai kártevőirtás és a trofobiózis – a növények és rovarok közötti kapcsolat – elmélete jellemez.
A BIOGAZDÁLKODÁS ELŐNYEI ÉS HÁTRÁNYAI
Egészségesebb, táplálóbb és ízletesebb ételeket állít elő. A hozamok magasabbak, a Greenpeace szerint hektáronként mintegy 30%-kal több élelmiszert lehet termelni, mint a hagyományos gazdálkodással. Javul a biológiai sokféleség. Az Európai Unió szerint a bioföldeken mintegy 30%-kal nagyobb a biológiai sokféleség, ami javítja a növények ellenálló képességét az éghajlatváltozással szemben. Természetes eszközökkel csökkenti a fertőzések számát, például a nemkívánatos kártevőket felfaló hasznos rovarok és madarak betelepítésével. A vegyszereken való spórolás révén a biogazdák magasabb jövedelemhez jutnak, ami segíti a vidéki gazdaságok fejlődését. Nem szennyezi a talajt és a vizet, és kevesebb energiát fogyaszt, mint a hagyományos gazdálkodás, ami jót tesz a környezetnek.
A biogazdálkodással kapcsolatos kritikák arra vonatkoznak, hogy a biogazdálkodás állítólag képtelen egyedül ellátni a világ növekvő népességét, bár erre vonatkozóan nincsenek meggyőző kutatások. Egy másik, adatokkal alátámasztott kritika szerint a biotermékek drágábbak a fogyasztók számára, így a lakosság alacsonyabb jövedelmű rétegei számára kevésbé hozzáférhetőek.
