A fast fashion viszonylag új jelenség az iparban, amely jelentős károkat okoz a bolygónak, kizsákmányolja a munkásokat és kárt okoz az állatoknak. Íme, miért a legjobb, ha elkerülöd, amikor csak tudod.
Tragikus valóság a divat számára
A ruhavásárlás régebben alkalmi esemény volt – valami, ami évente néhányszor megtörtént, amikor az évszakok váltakoztak, vagy amikor kinőttük a ruháinkat. De körülbelül 20 évvel ezelőtt valami megváltozott. A ruhák olcsóbbak lettek, a trendek felgyorsultak, és a vásárlás hobbivá vált. Megjelent a fast fashion és a globális láncok, amelyek ma már uralják a főutcákat és az online vásárlást. De mi is az a fast fashion? Miért olyan rossz a fast fashion? És pontosan hogyan hat az emberekre, a bolygóra és az állatokra?
A nyolcvanas években minden túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Az összes boltban menő, trendi ruhákat árultak, amiket az aprópénzből megvehettél, néhányszor felvehetted, majd kidobhattad. Hirtelen mindenki megengedhette magának, hogy úgy öltözzön, mint a kedvenc híressége, vagy a legújabb trendeket viselje, frissen a kifutóról.
Aztán 2013-ban a világot a valósággal szembesítették, amikor a bangladesi Rana Plaza ruhagyártó komplexum összeomlott, és több mint 1000 munkás vesztette életét. A fogyasztók ekkor kezdték el igazán megkérdőjelezni a fast fashion-t, és elgondolkodtak azon, hogy vajon mennyibe kerülnek valójában az 2000 forintos pólók. Érdemes megvizsgálni, hogyan jutott idáig az iparág – és hogyan segíthetünk változtatni rajta.
Mi a fast fashion?
A fast fashion-t olcsó, divatos ruházati termékekként lehet definiálni, amelyek a kifutóról vagy a hírességek kultúrájából merítenek ötleteket, és a fogyasztói igények kielégítése érdekében nyaktörő sebességgel alakítják át őket a nagy utcai üzletekben. Az ötlet lényege, hogy a legújabb stílusok a lehető leggyorsabban kerüljenek a piacra, hogy a vásárlók még a népszerűségük csúcsán felkaphassák őket, majd néhány viselet után eldobják őket. Ez arra az gondolatra játszik rá, hogy a ruhák ismétlése divatbaki, és ha releváns akarsz maradni, akkor a legújabb ruhákat kell viselned, amint azok megjelennek. Ez kulcsfontosságú része a túltermelés és fogyasztás mérgező rendszerének, amely a divatot a világ egyik legnagyobb környezetszennyezőjévé tette. Mielőtt nekilátnánk a változtatásnak, vessünk egy pillantást a történelemre.
Hogyan jött létre a fast fashion?
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan jött létre a fast fashion, egy kicsit vissza kell tekernünk a múltba. Az 1800-as évek előtt a divat lassú volt. Saját anyagokat kellett beszerezni, például gyapjút vagy bőrt, előkészíteni, megszőni, majd elkészíteni a ruhákat.
Az ipari forradalom új technológiákat vezetett be – például a varrógépet. A ruhák elkészítése egyszerűbbé, gyorsabbá és olcsóbbá vált. Ruhakészítő boltok jelentek meg, hogy kiszolgálják a középosztályt.
Sok ilyen ruhakészítő műhelyben ruhaipari munkásokból vagy otthoni munkásokból álló csapatokat alkalmaztak. Ez idő tájt jelentek meg a kizsákmányoló üzemek, valamint néhány ismert biztonsági probléma. Az első jelentős ruhagyári katasztrófa az volt, amikor 1911-ben tűz ütött ki a New York-i Triangle Shirtwaist Factory-ban. Ez 146 ruhaipari munkás életét követelte, akik közül sokan fiatal női bevándorlók voltak.
Az 1960-as és 70-es évekre a fiatalok új trendeket teremtettek, és az öltözködés a személyes kifejezés egyik formájává vált, de még mindig volt különbség a high fashion (kifutóra tervezett egyedi ruhák) és a high street (bevásárló utcákon található boltokban árult ruhák) között.
Az 1990-es évek végén és a 2000-es években az olcsó divat elérte csúcspontját. Az online vásárlás beindult, és az olyan fast fashion kiskereskedők, mint a H&M vagy a Zara átvették az uralmat a bevásárló utcákon. Ezek a márkák a vezető divatházak kinézetét és dizájnelemeit vették át, és gyorsan és olcsón reprodukálták azokat. Mivel most már mindenki akkor vásárolhatott a divatos ruhákból, amikor csak akart, könnyű megérteni, hogy a jelenség hogyan terjedt el.
Hogyan lehet kiszúrni egy fast fashion márkát
Néhány közös pont a fast fashion márkák esetében:
- Több ezer stílus, amely az összes legújabb trendhez igazodik.
- Rendkívül rövid átfutási idő aközött, hogy egy trend vagy ruhadarab megjelenik a kifutón vagy a hírességek médiájában, és a polcokra kerül.
- Offshore gyártás, ahol a munkát a legolcsóbb, alacsony bérezésű, megfelelő jogok és biztonság nélküli munkavállalókkal végeztetik, valamint bonyolult ellátási láncokkal
- Egy adott ruhadarab korlátozott darabszáma – ez a Zara által bevezetett ötlet. Mivel néhány naponta új készlet érkezik az üzletbe, a vásárlók tudják, hogy ha nem vesznek meg valamit, ami tetszik nekik, akkor valószínűleg elszalasztják az esélyt.
- Olcsó, rossz minőségű anyagok, mint például a poliészter, ami miatt a ruhák már néhány viselés után elhasználódnak, és kidobásra kerülnek – nem is beszélve a mikroszálas anyag levedléséről.
Miért rossz a fast fashion?
Bolygónk szennyezése
A gyors divat hatása a bolygóra óriási. A költségek csökkentésére és a gyártási idő felgyorsítására irányuló nyomás azt jelenti, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos szempontok nagyobb valószínűséggel kerülnek előtérbe. A fast fashion negatív hatásai közé tartozik az olcsó, mérgező textilfestékek használata, ami a divatipart a tiszta víz egyik legnagyobb szennyezőjévé teszi világszerte, a mezőgazdasággal együtt. Ezért a Greenpeace évek óta nyomást gyakorol a márkákra, hogy „méregtelenítő” divatkampányai révén távolítsák el a veszélyes vegyi anyagokat az ellátási láncukból.
Az olcsó textíliák is növelik a fast fashion hatását. A poliészter az egyik legnépszerűbb szövet, amely fosszilis üzemanyagokból származik, hozzájárul a globális felmelegedéshez, és mosáskor olyan mikroszálakat bocsát ki, amelyek hozzájárulnak az óceánokban lévő műanyag növekvő mennyiségéhez. De még a „természetes” anyagok is problémát jelenthetnek a fast fashion által megkövetelt méretben. A hagyományos gyapothoz hatalmas mennyiségű vízre és növényvédő szerekre van szükség a fejlődő országokban. Ez a szárazság kockázatát eredményezi, és rendkívüli stresszt okoz a vízgyűjtőkben, valamint a vállalatok és a helyi közösségek közötti versengést az erőforrásokért.
Az állandó sebesség és kereslet fokozott stresszt jelent más környezeti területekre, például a földterületek megtisztítására, a biológiai sokféleségre és a talajminőségre. A bőrfeldolgozás szintén hatással van a környezetre, mivel minden 900 kg cserzett állatbőrhöz 300 kg vegyszert adnak hozzá.
A ruházati cikkek előállításának gyorsasága azt is jelenti, hogy a fogyasztók egyre több ruhadarabot dobnak ki, ami hatalmas mennyiségű textilhulladékot eredményez. Egyes statisztikák szerint csak Ausztráliában évente több mint 500 millió kilogramm nem kívánt ruhanemű kerül a hulladéklerakókba.
A munkavállalók kizsákmányolása
A fast fashion-nek környezeti költségei mellett emberi költségei is vannak. A fast fashion hatással van a ruhaipari dolgozókra, akik veszélyes környezetben, alacsony bérért és alapvető emberi jogok nélkül dolgoznak. Az ellátási láncban lejjebb a farmerek mérgező vegyi anyagokkal és brutális gyakorlatokkal dolgozhatnak, amelyek pusztító hatással lehetnek a fizikai és mentális egészségükre
Az állatok károsítása
Az állatokra is hatással van a fast fashion. A vadonban a mérgező színezékeket és mikroszálakat, amelyek a vízfolyásokba kerülnek, a szárazföldi és a tengeri élőlények egyaránt lenyelik a táplálékláncon keresztül, amely pusztító hatású. Amikor pedig állati termékeket, például bőrt, szőrmét vagy akár gyapjút használnak a divatban, az állatok jóléte közvetlenül veszélybe kerül. Például számos botrányból kiderült, hogy a valódi szőrmét, beleértve a macska- és kutyaszőrmét is, gyakran műszőrmének adják ki a tudatlan vásárlóknak. Az igazság az, hogy annyi valódi szőrmét állítanak elő szörnyű körülmények között a szőrmefarmokon, hogy olcsóbbá vált az előállítása és megvásárlása, mint a műszőrme.
A fogyasztók kényszerítése
Végül a gyors divat hatással lehet magukra a fogyasztókra is, mivel a termékek beépített elavulása és a trendek megjelenésének gyorsasága miatt az „eldobható” kultúrát ösztönzi. A gyors divat elhiteti velünk, hogy egyre többet és többet kell vásárolnunk ahhoz, hogy a trendek élén maradjunk, ami a szükséglet és a végső elégedetlenség állandó érzését kelti bennünk. A trendet a szellemi tulajdonjogok miatt is kritizálták, mivel egyes tervezők azt állítják, hogy a kiskereskedők illegálisan tömeggyártják a terveiket.
Kik a nagy játékosok?
Sok olyan kiskereskedő, akit ma a fast fashion nagyvállalatként ismerünk, mint a Zara vagy a H&M, kisebb üzletként indult Európában az 1950-es évek környékén. Gyakorlatilag a H&M a legrégebbi a fast fashion óriások közül, mivel 1947-ben Hennes néven nyílt meg Svédországban, majd 1976-ban Londonba terjeszkedett, és nem sokkal később, 2000-ben elérte az Egyesült Államokat is.
Ezt követi a Zara, amely 1975-ben nyitotta meg első üzletét Észak-Spanyolországban. Amikor a Zara az 1990-es évek elején New Yorkban landolt, az emberek először hallották a „fast fashion” kifejezést. Ezt a New York Times alkotta meg, hogy leírja a Zara küldetését, miszerint egy ruhadarab mindössze 15 nap alatt jut el a tervezési fázisból a boltokba kerülésig.
A fast fashion további nagy nevei közé tartozik többek között az UNIQLO, a GAP és a Primark. Míg ezek a márkák egykor radikálisan olcsó bomlasztóknak számítottak, ma már még olcsóbb és gyorsabb alternatívák is léteznek, mint a SHEIN, Missguided, Forever 21, Zaful, Boohoo és Fashion Nova. Ezeket a márkákat ultra fast fashion néven ismerik, ami egy új keletű jelenség, ami annyira rossz, mint amennyire rosszul hangzik.
A fast fashion zöldül?
Mivel egyre több fogyasztó hívja fel a figyelmet a divatipar, és különösen a fast fashion valódi költségeire, egyre több kiskereskedő vezet be úgynevezett fenntartható és etikus divatkezdeményezéseket, például üzleten belüli újrahasznosítási programokat. Ezek a rendszerek lehetővé teszik a vásárlók számára, hogy a márkák üzleteiben elhelyezett „kukákban” leadják a nem kívánt termékeket. Kiemelték azonban, hogy a jótékonysági szervezetek és a visszavételi programok által összegyűjtött ruháknak csupán 0,1%-át dolgozzák fel új textilanyaggá.
A fast fashion alapvető problémája a gyors divat előállításának sebessége, amely hatalmas nyomást gyakorol az emberekre és a környezetre. Az újrahasznosítás és a kis öko vagy vegán ruházati termékcsaládok – ha nem csak zöldmosásról van szó – nem elegendőek az eldobás kultúrája, a hulladék, a természeti erőforrások terhelése és a gyors divat által okozott számtalan más probléma ellen. Az egész rendszert meg kell változtatni.
A fast fashion hanyatlóban van?
Kezdünk látni néhány változást a divatiparban. A Rana Plaza összeomlásának évfordulója most a divatforradalom hete, ahol az emberek világszerte olyan kérdéseket tesznek fel, mint „Ki készítette a ruháimat?” és „Mi van a ruháimban?”. A Fashion Revolution azt hirdeti, hogy „nem akarjuk, hogy a ruháink kizsákmányolják az embereket vagy elpusztítsák a bolygónkat”.
Az ezredfordulósok és a Z generációsok – a jövő gazdaságának motorjai – talán még nem kapták el a fast fashion bogarat. Egyesek szerint ez a generáció „túl okos lett az esztelen fogyasztáshoz, és arra kényszeríti a gyártókat, hogy etikusabbá, befogadóbbá és liberálisabbá váljanak”. Az olyan ultra fast fashion márkák, mint a SHEIN azonban többet adnak el, mint valaha, és ezek a fiatal vásárlók a célpiacuk.
Egyre nagyobb az érdeklődés a körkörösebb textilgyártási modell felé való elmozdulás iránt is, ahol és amikor csak lehet, újrahasznosítva az anyagokat. 2018-ban a Vogue Australia és az Elle UK is egész magazinszámokat szentelt a fenntartható divatnak, és ezt a trendet évről évre egyre több nagy név veszi át.
Mit tehetünk?
A brit tervező, Vivienne Westwood idézetét tenném ide: „vásárolj kevesebbet, válassz jól, és tartson sokáig”.
A kevesebb vásárlás az első lépés – próbálj meg újra beleszeretni a már meglévő ruháidba azzal, hogy másképp alakítod őket, vagy akár „feldobod” őket. Miért ne alakíthatnád át a régi farmert egy divatos, szegély nélküli rövidnadrággá, vagy adj új életet annak a régi, bő pulóvernek?
A második lépés a jó választás, és itt alapvető fontosságú, hogy kiváló minőségű, környezetbarát anyagból készült ruhadarabot válassz. Minden száltípusnak vannak előnyei és hátrányai. A jó választás azt is jelentheti, hogy elkötelezed magad amellett, hogy először a szekrényedet vásárolod meg, csak használtan vásárolsz, vagy támogatod a fenntarthatóbb márkákat.
Végezetül pedig gondoskodjunk a ruháinkról, és vigyázzunk rájuk az ápolási utasítások betartásával, viseljük őket, amíg el nem kopnak, javítsuk meg őket, ahol csak lehet, majd életük végén felelősségteljesen újrahasznosítsuk őket.
