Káposztásmegyeren 1912 és 1944 között Lóversenypálya működött. Erre napjainkban is használt utcanevek emlékeztetnek. A hajdan volt újpesti lóverseny emlékét őrzi a Lóverseny tér, a Pálya utca, a Galopp utca, és valamikor a mai Erdősor utca is a Paripa utca nevet viselte.
1912-ben határozta el a Pestvidéki Versenyegylet, hogy nincs számára fontosabb, mint egy lóversenypálya létesítése. A pálya területét gróf Károlyi László ingyen bocsátotta rendelkezésre, de a terület korántsem volt kifogástalan. A Földművelésügyi Minisztérium és a tagok azonban készségesen nyújtottak anyagi támogatást a pálya megteremtéséhez, előbbi hosszú lejáratú kölcsön formájában, míg utóbbiak adományformájában járultak hozzá a terv megvalósításához.
A befektetés meghozta gyümölcsét, az összefogásnak köszönhetően már sor is kerülhetett az első versenynap megtartásához 1912. április 23-án. E jeles eseményről értesülhetett az érdeklődő közönség Az Ujság című napilapnak köszönhetően, mely még aznapi számának hasábjain szentelt külön cikket a jeles eseménynek.
A híres galopp-pálya története 1912-től 1945-ig, a második világháború végéig tartott. Ezen idő alatt sok izgalmas eseményt élt meg, köztük Mary Belford hercegnő gépének kényszerleszállását is, 1933 márciusában, kinek pilótája hóvihar által kényszerítve jobb híján a lóversenypályát jelölte ki landolási területként. E mellett a kor más lóversenypályáihoz hasonlóan a káposztásmegyeri is előszeretettel vált a zugbukmékerek kétes ténykedésének színhelyévé.
A háború utolsó éve már korántsem tartogatott kellemes és izgalmas pillanatokat a pályának. A vészkorszakban, 1944 októberétől a ló paták dobogását, és a közönség szurkolását felváltotta a deportálásra váró zsidó származású állampolgárok néma, rettegéstől kísért csendje, kiket a legnagyobb titokban a váci vasútvonalon tereltek vagonokba. A pálya területe csak az ideiglenes szállásuk volt.
Végül az 1945-1947 közötti években az egykori pályát az UTME (Újpesti Munkásképző Tornaegylet) használta. Ez után, mint megannyi létesítmény Budapesten, már csak az emlékekben élt tovább. Területét felparcellázták, számos utcát alakítottak ki belőle. A terület régi jellegét, funkcióját, ahogy már az elején említettem, csupán az utcanevek őrzik tovább.
