Július 8-án ünnepelte 111. születésnapját az Újpesti víztorony. Ennek örömére érdemes a víztorony történetét áttekinteni, hiszen Újpest egyik leghíresebb szimbóluma.
„Vízvezeték létesítésére Újpest – még mint nagyközség – hatóságát a belügyminiszter 81724/1904 sz. leiratában már az 1905. évben utasította – olvasható dr. Ugró Gyula Újpest monográfiájában. – Politikai és közigazgatási válságok, majd pedig a várossá való átalakulási munkálatok miatt a nagy fontosságú kérdéssel a polgármester jelentése kapcsán csak az 1908-ik év vége felé foglalkozhatott Újpest város képviselőtestülete.” A képviselő-testület elé terjesztett műszaki és pénzügyi szempontok szerint „a vízművet olyképpen kell megépíteni, hogy 60 000 lakos számbavétele mellett naponként és fejenként 120 liter fogyasztást véve alapul, szállítóképessége 7200 m3 legyen”.
A városhoz a vízmű kialakítására három ajánlat érkezett. A két fővárosi társaság (Trust Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Társaság, illetve Villamos Vállalatok Részvényrársasága – Phöbus) mellett a Compagnie Générále des Conduites d’ Eau Liége Belgique belga cég tett ajánlatot a koncesszióra, mely utóbbi a legkedvezőbb lévén, elnyerte a megvalósítás jogát.
A víztorony alapozása 19,0 m átmérőjű 2,40 m vastag beton lemez. A torony alsó – fő teherhordó – része téglafal, 9,50 m belső átmérővel, 1,80 m kezdő falvastagsággal. A felépítmény 27 m magasságig mintegy 2,0 méternyit szűkül, a konzolok alsó alján a külső átmérő kb. 11,6 m. A víztorony építészeti kialakításánál ügyeltek arra, hogy az a város díszére legyen.
A torony szerkezeti megoldásának alkalmazkodnia kellett a homlokzati terv megszabta követelményekhez. Ugyanakkor fokozott gondosságot igényelt a tervezésnél a medencét burkoló fal és tető nagy súlyának, a tekintélyes szélnyomásnak és nem utolsósorban a burkolófalnak az alépítmény falához képest nagy (2,5 m-es), konzolos kiugrásának figyelembevétele is.
A torony építése 1911. évben kezdődött, mégpedig az alapkiemeléshez július elején fogtak hozzá. Októberben már a torony fel volt falazva a medence alatt levő födém magasságáig úgy, hogy ekkor kezdetét vehette az alátámasztó vaskonzolok felállítása és a vasbetonfödém készítése.
Novemberben szerelhető volt a vasmedence, melynek befejezése után következett a medencét körülvevő vasbetonfal vasbetétjeinek elhelyezése. Ezen fal belső részén jobb hőszigetelés céljából 5 cm vastag parafalemez burkolást nyert, mely mintadeszkázat gyanánt volt fölhasználható olyan módon, hogy a hosszúkás parafalapokat vékony dróttal a fal vasbetétjéhez kötve rögzítették. Ezen fal elkészülte után a tetőszerkezet felállítása és összeszögecselése könnyen és gyorsan történt, ami kétszeresen fontos volt, tekintettel az ez időben (április) tomboló viharokra.
„Végül megemlítem, hogy az újpesti városi vízművet Zarka Elemér műszaki tanácsos tervei szerint az „Ister” Magyar Vízmű R.-T. létesítette, a víztorony tervezője Dümmerling Ödön építész volt, kinek megbízásából készítette e sorok írója az itt ismertetett szerkezetek terveit. A tornyot Schreiber Gyula újpesti vállalkozó építette, míg a vasszerkezeteket a Kőbányai gép- és vasszerkezeti műhely, a vasbeton szerkezeteket pedig Melocco Péter R.-T. készítette.” – írja Dr. Mihailich Győző, a statikus tervezője a víztoronynak.
A tornyot Újpest várostól (akkor már a főváros IV. kerületétől) a Fővárosi Vízművek az 1950-es években vette át üzemeltetésre. 2003 februárjáig a környékbeli gyárak ipari vízellátását biztosította. A Fővárosi Vízművek szakembereinek 2003. április 22-i tájékoztatása szerint azóta a műtárgyat használaton kívül helyezték. A Víztorony azonban ma is Újpest (egyik) szimbóluma.
