A bioműanyagok fenntarthatóak tudnak lenni, de ki kell alakítani a szabványokat
A bioműanyagok, olyan műanyagok, amelyeket újrahasznosítható biológiai anyagokból készítenek, jellemzően növényekből, hulladékból vagy mikroorganizmusokból, nem kőolajból vagy természetes gázokból. Sok bioműanyag jóval előnyösebb tud lenni a környezet tekintetében mint azok a műanyagok, amelyeket fosszilis üzemanyagból készítenek, de vannak olyanok, amelyek nem jobbak mint az eredetiek. Nagyban függ attól, hogy hogyan készülnek ezek a bioműanyagok.
A bioműanyag ipar rendkívül fiatal. 2022-ben mindösszesen 1%-a volt a világ műanyag termelésének. Jelenleg nincs szabvány arra tekintettel, hogy milyen forrásból kell beszerezni a nyersanyagot, milyen típusú műanyagot készítenek vagy milyen jelölés kell a műanyagra, amely biológiailag lebomló vagy komposztálható. Ez nehézkessé teszi a vásárlónak, hogy eldöntse, jót tesz-e a környezettel azáltal, hogy bioműanyagot választ fosszilis alapú helyett.
Ennek ellenére, a műanyagok toxicitására irányuló figyelem és műanyag hulladékokra vonatkozó kormányzati szabályozás szigorítása, hatalmas érdeklődést és befektetést irányított a bioműanyagokra – egy iparra, amelynek megvan a lehetősége, hogy 10% – 14% közötti növekedést produkáljon az elkövetkező pár évben. Ennek a növekedésnek megvan a potenciálja, hogy megoldja a világ egyik legnagyobb környezeti problémáját, műanyagszennyezést.
Műanyagszennyezés veszélye
A tengeri műanyagszennyezés egy növekvő globális környezeti krízis, amelynek nincs jele, hogy csökkenne, amelyet jól példáz a Nagy csendes-óceáni szemét sziget. Az évente termelt 380 millió tonna műanyagnak mindösszesen 12%-át hasznosítják újra az Egyesült Államokban és körülbelül 5%-át világszinten.
Minden évben körülbelül 9 tonnányi műanyag hulladék kerül bele a világ óceánjaiba. Szárazföldön ez a szám sokkal magasabb, ahol ezek a műanyagok lebomlanak kisebb és kisebb részecskékre, amelyeket úgy hívnak, hogy mikroműanyag. Majdnem 51 trillió mikroműanyag részecske úszik az óceánokban. Egy átlagos felnőtt ember, minden nap kb. 883 mikroműanyag részecskét fogyaszt el, amely egy visszafordíthatatlan bevitel és összegyűlik az emberi szövetekben. Amikor ezt egy tengeri, vagy szárazföldi organizmus lenyeli, rendkívül káros hatásai lehetnek, akár alultápláltság, éhezés vagy heves immunválasz.
Hogyan készül a bioműanyag?
Hogy bioműanyagot termeljenek, úgynevezett polimereket (molekulák komplex láncolata) vonnak ki biomasszából, amelyeket műanyag termékekké formálnak. Ez a biomassza lehet kukorica, nádcukor, növényi olajok, és más ehető források, amelyeket első-generációs biomasszának neveznek. Első-generációs biomasszából termelt bioműanyagok vitásak lehetnek, hiszen olyan földről származik a nyersanyag, amely étel termelésére is alkalmas lenne, így veszélyezteti az élelmiszer ellátási biztonságot.
A második-generációs biomassza lehet mezőgazdasági, ipari, konyhai, erdészeti hulladék vagy származhat szemétlerakókból is. Mivel ezek a források nem ehetőek, így az ilyesfajta termelés nem veszi át az élelmiszertermelés helyét.
A harmadik-generáció jellemzően hínár, cianobaktérium és mikroalga. Utóbbit lehet tenyészteni hulladékvízben, például szennyvíztelepeken, így nem veszélyeztet más termőföld használatot.
Bioműanyag polimereket lehet készíteni újrafelhasznált és újrahasznosított bioműanyagból, így része a forgógazdaságnak.
Mekkora a karbonlábnyoma a bioműanyagoknak?
A fosszilis üzemanyag alapú műanyagok körülbelül a 4%-át adják a Föld éves üvegházhatású gáz kibocsátásának. Ennek majdnem ⅔-a azok az emissziók, melyek a nyersolajtermelésből és finomításából illetve a polimerekké átalakításából származnak, és ez még az előtt, mielőtt ezek a polimerek elérnék a műanyaggyárat. 22%-a ezeknek az emisszióknak a polimerek termékekké formálásából fakad, míg a hulladékkezelés hozzáad egy újabb 15%-ot, köszönhetően annak, hogy a legtöbb műanyagot elégetik és nem újrahasznosítják.
Amennyiben kiküszöbölnénk a kőolaj felhasználását a műanyaggyártásban, úgy rendkívüli módon lecsökkenne az ipar karbonlábnyoma, de csak abban az esetben, amennyiben nem első-generációs forrásokból készülne a műanyag, mint kukorica vagy nádcukor, hiszen akkor mindösszesen 25%-kal csökkenne az üvegházhatású gázok kibocsátása. Ha a termelési folyamat megújuló, szén-mentes elektromos áramot illetve szállítást használna, az hatékonyabban csökkentené a karbonlábnyomot, mint átváltani fosszilis polimerekről biomassza polimerekre, hiszen a tiszta energia 62%-kal csökkentené a műanyagok karbonlábnyomát.
Eltérően a fosszilis alapú műanyagoktól, a bioműanyag könnyebben része lehet a körforgásos gazdaságnak, hiszen hulladékból keletkező műanyagok karbonsemlegesek, így a második-generációs biomasszának a legkisebb hatása van a globális klímaváltozásra. A harmadik-generációs forrásokról sok tanulmány még nem született, hiszen még nincs kereskedelmi életképessége, de nagy lehetőség rejtőzik bennük, hogy még jobban csökkentsék a széndioxid kibocsátást. Cianobaktérium és az alga több szén-dioxidot köt meg az atmoszférából, mint amennyit termelne mint biomassza, ez azt jelenti, hogy végeredményben még mint bioműanyag alapanyag is karbon negatív lenne.
Mennyire “bio” a bioműanyag?
Az egyik legnagyobb akadálya a bioműanyagok széleskörű használatának az a vásárlói zavar arról, hogy mit tartalmaz illetve, hogyan lehet megszabadulni tőle. Még egy élet-ciklus elemzése a különböző típusú bioműanyagoknak sem határozta meg pontosan, hogy mely polimer típusnak van a legkisebb környezeti hatása.
Függően a molekuláris struktúrától, a bioműanyag lehet lebomló, de a valóság az, hogy 60%-uk nem az. Ez a zavar vezetett a bioműanyagok kritikájához illetve egyes helyeken, mint például San Franciscoban, a teljes tiltásukhoz.
A zavar egy részét az is adhatja, hogy a fogalmak, hogy biológiailag lebomló illetve bioműanyag teljesen más dolgokat jelenthet. Az alábbi listában a legkevésbé fenntarthatótól, a leginkább fenntarthatóig láthatják, hogy bioműanyag címkét ráragaszthatják bármelyikre:
- Kőolaj alapú, de biológiailag lebomló
- Növényekből, és megújuló forrásokból készül, de nem biológiailag lebomló
- Biológiailag lebomló de megújuló első-generációs forrásokból készül (pl. kukorica)
- Biológiailag lebomló és második- vagy harmadik-generációs forrásokból készül (pl. hulladék vagy mikroalga)
Úgy, hogy nincs világos definíciója a bioműanyagnak, így a vásárlók nem csak, hogy zavarban vannak, de az is elképzelhető, hogy abban a hitben vannak, hogy a termékek, amelyeket vásárolnak, azok jobbak, mint valójában. A definíciók világossága, mint például az Európai Unió Termék Környezeti Lábnyom szabványa egy lépés a jó irányba, nagyobb bioműanyag elfogadás felé illetve kevesebb “greenwashing” felé.
2020-ban, az Európai Unió Körforgásos Gazdaság akcióterve előírta a jobb jelölését a bio-alapú műanyagoknak: hogy a bio-alapanyagok tényleg pozitív környezeti hatásokkal rendelkeznek, azon túl, hogy leváltották a fosszilis forrásokat, illetve a biológilag lebomló és a komposztálható jelentse azt, hogy 12 héten belül lebomlik és nem évtizedek vagy évszázadok múlva.
A bioműanyagok jövője
A fosszilis alapú műanyagoknak borzasztó következményei vannak az emberek, állatok és a természet egészségére. A bioműanyagok részesei lehetnének a karbon negatív körforgásos gazdaságnak és segíthetnek eltakarítani az egyik legrosszabb környezeti rémálmunkat. De ahhoz, hogy ez megvalósulhasson szükség van néhány lépésre:
- Szabványosítani a termékmegjelöléseket, hogy automatikusan azonosíthatóak legyenek a biológiailag lebomló bioműanyagok és megakadályozza, a fosszilis alapú műanyagok félrevezető megjelölését, mint bioműanyag
- Meg kell növelni az elérhetőségét az ipari komposztáló telepeknek
- Fel kell hívni a vásárlók figyelmét a bioműanyag típusokra
- Váltani a termelést nem biológiailag lebomló műanyagokról biológiailag lebomló műanyagokra
- Be kell vezetni szabályozó intézkedéseket, hogy a bioműanyag források ne veszélyeztessék az élelmiszer ellátási biztonságot
- Gazdasági támogatásokat illetve szabályozó büntetéseket kell kiszabni, hogy kereskedelmileg csalogatóbb legyen a biológiailag lebomló, bioműanyag gyártás
