Káposztásmegyer története igen régi időkre nyúlik vissza, már a honfoglalás alatt is lakott terület volt.
Ekkor Megyernek hívták, először írásos formában Meger néven hivatkoztak rá, 1148-ban. A honfoglalás idejében stratégiai jelentősége volt, mivel az egyik potenciális átkelési lehetőséget jelentette a Dunán, eme funkcióját tartotta a középkorban is. A terület a XIV-XV. század folyamán többször is gazdát cserélt, XIV. századi birtokosa Szendy István vajda volt, a XV. században a Széchenyiek, majd Guthi Országh László birtokába került.
Érdemes megemlíteni, hogy a Palota és a Duna között található területet Káposztásmegyer-pusztának is hívták, ami a terület lakatlanságát reprezentálta. A káposztás szó utalt az itt termesztett zöldségre, de egyben megkülönböztetésként szolgált a többi megyer nevű településtől. Ez már a XVIII. században volt, a terület ugyanis ekkor lett a Károlyi-család birtoka.
A terület ekkor még Palota községhez tartozott, a pesti polgárság kedvenc kirándulóhelyének számított, állandó lakóhelyként ekkor még nem funkcionált, csak 1922-ben került Újpest területéhez véglegesen.
1950. január 1-től Újpesthez hasonlóan Nagy-Budapest létrehozásakor Budapesthez csatolták, mint Újpest külső területe. 16 évre rá, 1966-ban meg is született a nagy terv egy hatalmas lakótelep megépítéséről, aminek végül csak 1983-ban kezdtek neki. Az építkezések közel 7 évig tartottak, Káposztásmegyer egy kisebb városrész lett egy hajdan volt jelentős városon belül. A lakótelep két részből áll, Káposztásmegyer I. és Káposztásmegyer II. A két lakótelep 2002-2003 folyamán kiegészült a Homoktövis lakóparkkal. Lakóinak száma meghaladja a 20. 000 főt, tehát mondhatjuk, hogy egy kisebb városrész Újpesten belül.
