Az UTE Legendái sorozatunkban olyan embereket mutatunk be, akik maradandót alkottak az UTE színeiben. Nem csak focistákat fogunk bemutatni, hanem tornászokat, öttusázókat, karatekákat és mindenkit, akire az UTE 138 éves fennállása óta büszkék lehetünk. Most egy olyan sportolókat ismerhettek meg, akik nem csak a magyar kajak-kenu sport első olimpiai aranyérmet szereztek, hanem az UTE Tímár utcai telephelye a nevüket viseli, Fábián Lászlót és Urányi Jánost.
Fábián László
A sokszoros bajnok Varga Ferenc adta először a kezébe a kajaklapátot 1951 őszén. Fiatalon lett válogatott, talán innen származik beceneve, amellyel azóta egész életében illették: Öcsi. Szorgalmával és tehetségével két év alatt beverekedte magát a felnőtt válogatottba, 1954-ben már indult a világbajnokságon. Élete legnagyobb sikerét az 1956-os melbourne-i olimpián érte el, ahol Urányi Jánossal együtt nagy fölénnyel nyerte az akkor utoljára megrendezett 10 000 méteres versenyszámot, ezzel a magyar kajak-kenu sport első olimpiai győzelmét aratták.
„Húszévesen nem tartottam olyan nagy dolognak. Kicsit komolytalanabbul fogtam föl – vallott a sporttörténelmi győzelemről, a melbourne-i ötkarikás játékokon aratott sikerről Fábián László. – Nem úgy, mint Urányi Jancsi, aki tizenkét évvel volt idősebb nálam. Addigra sok kudarc érte már. Jellemző, hogy ő hogyan élte meg a győzelmet: föllépett a dobogóra, és elkezdett sírni. Én meg elővettem egy zsebkendőt, és megtöröltem a szemét. Egészen más érzések voltak benne, mint bennem, az biztos. Visszagondolva pedig úgy vagyok vele, mint egy játékkal. A sport maga egy játék.”
Négy világbajnokságot nyert. 1958-ban Prágában szintén Urányival kajak párosban 10 000 méteren, 1963-ban Jajcéban kettőt – Tímár Istvánnal és a négyes tagjaként –, végül 1966-ban Szöllősi Imrével szintén hosszú távon. Hat Európa-bajnoki aranyából az elsőt 1957-ben Urányival 500 méteren, a következő kettőt 1961-ben Poznanban Szöllősi Imrével K–2 1000, illetve 10 000 méteren, a negyediket Jajcében Tímár Istvánnal (K–2 10 000 m), az ötödiket 1965-ben Snagovban ismét Szöllősivel (K–2 10 000 m), míg a hatodikat 1967-ben Kemecsei Imrével egy hajóban (K–2 10 000 m) szerezte meg. Mindemellett 1 vb-ezüst, továbbá 2-2 Eb-ezüst- és bronzérem teszi teljessé a világversenyeken gyűjtött éremgyűjteményét. Magyar bajnokságon 23 alkalommal volt első.
1969-ben fejezte be az aktív versenyzést, ezt követően edzőként tevékenykedett, előbb az UTE majd az MTK szakosztályában. Éveken át segítette legendás mesteredző felesége, Rozsnyói Katalin munkáját. Az UTE Tímár utai vízi telepe 2014 óta az Urányi, Fábián páros nevét viseli. Fábián Lászlót 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2012-ben Gerevich Aladár-emlékéremmel tüntették ki, 2016-ban megkapta a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) fair play bizottságának életműdíját.
Agyvérzés következtében lebénult, kerekesszékben élte utolsó éveit. 2018. augusztus 10-én hunyt el.
Urányi János
Csepelen dolgozott munkásként, egy nyári táborozás során ismerkedett meg a kajaksporttal, Kocsis Mihály volt a nevelőedzője. Kajakos pályafutása mellett két másik sportot űzött: modellezett és vitorlázórepülő is volt.
A Fábián Lászlóval aratott sportágtörténelmi sikerhez rögös útja vezetett, több csalódást keltő eredmény után ért fel a csúcsra. Először az 1948-as londoni olimpián indult 10 000 méteren párosban Andrási Gyulával, ahol pontszerző, ötödik helyen végzett. Ezt követően nagy reményekkel utazott 1952-ben Helsinkibe, ahol egyesben indult 1000 méteren, de nem tudott a döntőbe jutni, már a selejtezőben kiesett. A helsinki játékok évében igazolt át az Újpesti Dózsához. 1954-ben, a Maconban rendezett világbajnokságon K–4 10 000 méteren szerzett bronzérmet. A viadalon hiába győzött Varga Ferenccel K–2 10000 méteren, a duót a svéd egység akadályozásának indokával megfosztották az aranyéremtől.
1955 őszén edzője, Gelle Sándor felvetette, mi lenne, ha az akkor már 31 esztendős Urányi a nála 12 évvel fiatalabb Fábián Lászlóval ülne össze? A választás szerencsésnek bizonyult, a vidám természetű, tehetséges ifjonc és a sokat tapasztalt, nagy munkabírású, rendkívül megbízható „Öreg” remekül kiegészítette egymást. Urányi számára 1956 és Melbourne jelentette az utolsó lehetőséget az olimpiai éremszerzésre. A páros a négykörös 10000 méteres verseny végén meggyőző előnnyel, két és fél hajóhosszal a mezőny előtt ért célba. Kettejük győzelme egyben a magyar kajak-kenu sport első olimpiai aranyérme.
1957-ben, a Gentben rendezett Európa-bajnokságon az K–2 500 méteren nyert aranyérmet, 10 000 méteren – ugyancsak párosban – ezüstérmes lett. Az 1958-as prágai világbajnokságon szintén Fábián Lászlóval 10 000 méteren megszerezte élete egyetlen világbajnoki címét. Az egy évvel később megrendezett Európa-bajnokságon bronzérmes volt. Két évre rá vonult vissza az aktív sporttól, pályafutását huszonöt országos bajnoki címmel fejezte be.
Miután felhagyott a versenyzéssel, 1961-ben egykori klubjánál, az Újpesti Dózsánál kezdett dolgozni, a hajóépítő műhely vezetője lett. 1964-ben, negyven éves korában gyógyíthatatlan betegség következtében hunyt el. 2007-ben szülővárosában, Balatonbogláron sportcsarnokot neveztek el róla. Egykori társa, Fábián László ekképpen nyilatkozott róla: „Mester volt minden tekintetben.”
