A középkor egyik legnépszerűbb szentjét ünnepeljük november 11-én, de Márton napja nem csak erről szól – sokkal inkább az egyik leggazdagabb néphagyományokkal bíró napja a magyar folklórnak. Cikkünkben összeszedtünk mindent, amit a Márton-napról tudni érdemes.
Tours-i Szent Márton életútja
A Márton-nap hagyománya igen régre nyúlik vissza. A népszokás szerint Pannónia Szent Márton nevéhez kötődik, aki feltehetően valamikor 316-317 körül született az ókori Savaria városában, vagyis a mai Szombathelyen. A legenda szerint a fiatal Márton a római légió katonájaként Franciaországban portyázott társaival, amikor egy téli este éppen kilépett Ambianensium (ma Amiens) kapuján, amikor is egy reszkető, nélkülöző koldussal találkozott, akit korábban rablók fosztottak ki és vertek meg. Márton ekkor saját köpenyét kardjával kettévágta, egyik felét pedig a koldus vállára borította.
Ezt követően hamarosan kilépett a légióból, és papként szolgált tovább, később pedig a franciaországi Tours városának püspökévé választották. Márton viszont egyszerű papként képzelte el életének hátralévő részét, de még mielőtt sor került volna az avatási szertartásra, inkább egy libaólba menekült és elrejtőzött. Csakhogy a libák hangos gágogásukkal elárulták Márton rejtekhelyét, így nem menekülhetett sorsa elől: 371-ben a város püspökévé szentelték. Hivatását 397. november 8-án bekövetkezett haláláig végezte, testét három nappal később, november 11-én helyezték örök nyugalomra. Fontos hittérítő munkát végzett, a pogány falvak nagy részét megtérítette. Életét csodák és gyógyulások kísérték, nem sokkal később pedig szentté avatták.
A Márton-napi libaevés hagyománya
A legendák szerint a libaevés hagyománya Márton püskökké avatásához kapcsolódik. Miután megtalálták őt a libaólban, a szertartást követően hatalmas lakomát rendeztek tiszteletére, melynek főszereplői a libasült és bor voltak.
Az első hiteles írásos feljegyzések szerint 1171-ben egészen már biztosan tartottak Márton-napi libalakomákat. November 11. napja jelezte a tél kezdetét a paraszti világban, és ilyenkor fejezték be a földeken a mezőgazdasági munkákat. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. Ezen a napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat.
Az újbor ünnepe
Márton-nap a borászok ünnepe is, hiszen általában ekkora készül el az év első újbora. A nagyobb borvidékeken Mártont manapság az újbor védőszentjeként tisztelik. A hagyomány szerint november 11-én kezdik meg a hordókat a gazdák, és a libalakoma mellé fogyasztják nedűjét. Korábban úgy tartották, ha Márton-napján zöld a szőlő levele, a tél enyhe lesz. Az esős időt pedig kifejezetten várták, hiszen az esős Márton-nap bőséges szőlőtermést és szüretet jelzett a következő évre. A Márton-bornak továbbá különleges gyógyító hatást is tulajdonítottak.
Márton-napi időjóslás
A sült liba mellcsontjából az időjárásra jósoltak: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. Az aznapi időjárásnak viszont az ellenkezője várható: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Másik megfogalmazásban: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” Sokfelé úgy vélik, hogy az aznapi idő a márciusi időt mutatja. A néphit szerint a Márton-napi eső utána rendszerint fagy, majd szárazság következik. Az őszi időjárás a bor minőségére is hatással van: „A bornak szent Márton a bírája”, amit lehet úgy is érteni, hogy ilyenkor már iható az újbor.
A Márton-napi lampionos felvonulás hagyománya
November 11-én, vagyis Szent Márton temetésének emléknapját Márton-napi lámpás, fáklyás felvonulások és máglyagyújtások kísérik, ezzel is megemlékezve jóságáról és cselekedeteiről.
A felvonulásokon többségében gyermekek vesznek részt szüleikkel társaságában, saját készítésű papír lampionjaikkal a kezükben. Ezeken a lámpásokon rendszerint különféle díszek, minták jelennek meg, többek között a Márton-nap egyik leghíresebb jelképe, a lúd is. A menetet gyakran egy Mártonnak öltözött lovas vezeti végig a városon, majd a séta végén a végállomáshoz érkezve a máglyát gyújtanak.
Márton-napi ünnepség Újpesten, ujpestmedia.hu
Németország egyes részein nem csupán felvonulnak a gyerekek, hanem a Halloweenhez hasonlóan be is öltöznek és házakat keresnek fel, ahol Márton-napi dalokat énekelnek. A fellépésért cserébe süteményt, kekszet, egyéb édességeket kapnak.
Márton-napi lámpás készítése
A Márton-napi lámpásokat elsősorban a gyerekek készítik el a szüleikkel, barátaikkal. Sokszor a lámpás felvonulásra való felkészülés már az óvodában vagy iskolában elkezdődik, ahol a legkülönfélébb lámpásokat készítik el a gyerekek.
Ezek bármilyen formájúak lehetnek, csak a gyerekek képzelete szabhat határt. A formák elkészítése előtt azonban a papír, amelyből a lámpás kialakul a Márton-naphoz kapcsolódó mintákat is kap.
A lámpások elkészítéséhez az alábbi hozzávalókra van szükség:
- kartonpapír
- festősablon (stencil)
- víztiszta celofán fólia vagy celofán lap
- színes papír
- huzal, vagy fonal
- olló
- Univerzális kés (sniccer)
- Ragasztó
- Ceruza
- Matricák
- Gyertya vagy elemes gyertya
A lámpás elkészítésének lépései:
- lépés:
Vedd elő a kartonpapírt és vágj 4 egyforma méretű oldalt az egyik oldalon és az alsó részen fülekkel, plusz egy akkora oldalt, amely a lámpás alja lesz. Ezután a festősablon segítségével másold rá a mintát erre a 4 egyforma oldalra.
- lépés:
A mintákat vágd ki a sniccer, és az olló segítségével úgy, hogy a kartonpapíron a kivágott részek adják majd ki a mintát. Erre pedig ragaszd rá a celofánt. A kivágott minták mellé rajzolhatsz is, amelyek kapcsolódnak Szent Mártonhoz, angyalokat, csillagokat, ludakat, stb, amit szeretnél.
- lépés:
Az lámpás aljára illeszd rá az oldalakat, úgy, hogy az alsó füleket hajtsd rá a talpra és ragaszd is rá. Az oldalsó fülek segítségével pedig ragaszd össze a lámpás oldalait.
- lépés:
Két szemben lévő oldal tetején csinálj 1-1 lyukat, ezen fűzd át fonalat vagy a huzalt, ez lesz a lámpás füle.
Végezetül pedig jöjjön egy kiváló recept az ünnepnapra:
Sült libacomb aszalt szilvás párolt káposztával és hagymás burgonyával
- Egy nagyobb jénai aljára halmozzuk a szeletelt vöröshagymát és a megtisztított fokhagyma gerezdeket. A bőrös libacombokat sózzuk, borsozzuk és bőrös oldalukkal felfelé a hagymaágyra fektetjük őket, majd félig felöntjük vízzel.
- Letakarjuk fóliával és 180 fokos sütőben legalább 2 órán át pároljuk őket. Ezután levesszük a fóliát és 20-25 perc alatt ropogósra sütjük a libacombokat.
- A nagyobb kockákra vágott aszalt szilvát beáztatjuk a vörösborba. A káposzta külső leveleit eltávolítjuk, félbevágjuk, torzsáját kivágjuk és vékonyan felszeleteljük, vagy legyaluljuk.
- Egy nagyobb lábosban felhevítjük az olajat és megszórjuk a cukorral, karamellizáljuk. Hozzáadjuk a vékony csíkokra szeletelt lilahagymát, lepirítjuk.
- Ezután hozzáadjuk a vörös káposztát, fűszerezzük, alaposan lepirítjuk. Lefedjük és puhára pároljuk.
- Később hozzáöntjük a bort és a borecetet, majd a borban áztatott aszalt szilvát is, ezzel pároljuk készre 10-15 perc alatt, amíg a szilva is megpuhul.
- Amíg a liba sül és a káposzta párolódik, addig elkészítjük a hagymás törtburgonyát. A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk, majd lobogó sós vízben puhára főzzük. A hagymát apróra vágjuk, majd bő vajon megdinszteljük. A megfőtt leszűrt burgonyához hozzáadjuk a vajas hagymát, majd krumplinyomóval jól összetörjük. Őrölt szerecsendióval fűszerezhetjük, sóval, borssal ízesítjük.
- A Márton-napi sült kacsacombokat az aszalt szilvás párolt káposztával és hagymás burgonyával kínáljuk.
