Újpest máig álló – és üzemelő – egyik, ha nem a legrégebbi épülete a Megyeri Csárda.
A Csárda története egészen régi időkre nyúlik vissza. Maga a terület, ahol a csárda is áll, már az ókorban is nagy jelentőséggel bírt. A mai Váci út helyén ugyanis már ekkor egy fontos kereskedelmi út vezetett, továbbá az út mentén húzódott a rómaiak védfala, a limes is, erődítésekkel és az őrtorony is valahol ezen a környéken állt.
A XV. században a területet feltehetően a váci káptalan birtokolta, a törökök kiűzése után, 1695-től már Újfalusi János volt a terület tulajdonosa. Magának a csárdának a cégérén is az 1695-ös év áll, mint a létrehozás éve. Így ez az épület a mai Újpest területén álló legrégebbi, folyamatosan működő felépítmény. Két részletben épült, az eredeti 1695-ös épületet az 1780-as évek elején a területet ekkor birtokló gróf Fekete György kibővítette annak látván, hogy a csárda, mint vendéglátóegység nagyon jól megy.
A jelenlegi csárda a XVIII-XIX. század folyamán egy istállóval és egy beszálló fogadóval is rendelkezett, ezzel biztosítva az Észak-Magyarországról érkező és Pestre, illetve Délre igyekvő kereskedőknek a pihenési, étkezési lehetőséget. Ennek nyomai ma is fellelhetőek a Duna felőli oldalon, ahol a melléképület ajtaja, valamint ablakívei hagytak nyomokat.
A terület 1808-tól a nagykárolyi Károlyi-család birtokába került, akik 1830-tól egy új település alapjait vetették meg. A csárdát a Károlyi-család 1938-ban eladta az Egyesült Izzónak, ismertebb nevén a Tungsramnak, akik bővítésekbe, illetve átalakításokba kezdtek. Ennek köszönhető a ma is látható íves tornác. Az Izzó után egy Dvolsky nevű halász-és vendéglátómester vette át az üzemeltetést, kinek vezetése alatt a csárda forgalma jelenősen megnőtt, a vendégek szórakoztatásáról Bujka József
A háború után 1965-től jelentős belső felújítások történtek, valamint az épület modernizációjára is sor került. Ettől függetlenül értéke nem az építészetében rejlik, hanem eszmei és várostörténeti jelentőséggel bír, mind Újpest, mind Budapest szempontjából.
