Az épület Újpest egyik első reprezentatív középülete volt. Építészeti megformálásának magas színvonala már az 1880-as években jelezte, hogy az ipari peremtelepülés önálló kulturális arculatú várossá szándékozott válni. Ez az Újpesti zsinagóga.
A nyüzsgő Árpád úttól alig néhány lépésnyire, a szűk, építészeti szempontból már akkor is előnytelen helyen álló Berzeviczy utcában megépült neológ zsinagóga a Dohány utcában álló óriási Ludwig Förster-műből (1859) inspirálódva 1886-ra született meg. Építészének – a korabeli lapok szerint Gränner, vagy Greier – pontos személye nem ismert, noha a szakirodalomban Böhm Henrik és Hegedüs Ármin közös terveként is jegyzik, pedig ők csak 1890-ben, illetve 1891-ben szereztek építészeti diplomát. A neomór stílusban megépült, háromhajós, oldalkarzatos épület főhomlokzatával tökéletesen beleillik a közép-európai zsinagógák sorába, köszönhetően részben az 1909-ben a legnagyobb magyar zsinagógaépítész, a legalább két tucat zsidó templomot is tervező Baumhorn Lipót bővítésének. A belső tér kialakítása a Dohány utcai zsinagóga elrendezését követi. A mellékhajók végeiben találhatók a lépcsőházak. A karzatot Bizáncias fejezetű öntöttvas oszlopok földszinti sora tartja, amit ritkábban elhelyezett, ugyanilyen oszlopok támasztanak alá. A frigyszekrény feletti karzat az orgona helye, ahová az 1911-es kecskeméti földrengésben megsérült kecskeméti zsinagóga orgonáját állították fel. Az orgona ma a szemben levő karzaton áll.
A szomszédos házat súlyos sérülése miatt lebontották, a közösségnek pedig sikerült megvásárolnia a szomszédos saroktelket. Kertjük így jóval nagyobbá vált, melyet ívesen forduló, négy méter magas téglakerítéssel szigeteltek el az utcától.
A barna téglafalat azonban jó eséllyel túl kopárnak tartották, így a következő évben itt született meg a biztos halál elől az utolsó pillanatban megszökött magyar szobrászművész, Bán Kiss Edit járókelők feje fölé magasodó munkája, mely négy kő domborművön (Deportálás, Kényszermunka, Haláltábor, Szabadulás) mutatja be a – részben általa is átélt – zsidóság közvetlenül a második világháború előtti, alatti és utáni történetét.
Deportálás: a vagonok felé menetelő, csendőrök által kísért családok
Kényszermunka: Vállukon ásót cipelő és csillét toló munkaszolgálatosok, akik mögött egy nyilas halad
Haláltábor: A Harmadik Birodalom haláltáborainak legyengült, sovány emberekkel teli képe,
háttérben a magas keményekkel, valamint egy horogkeresztes karszalagot viselő, hosszú kabátos katonával
Szabadulás: a szovjet katonák érkezése által jelentett felszabadulás pillanata