Keir Starmer megfogadta, hogy következő miniszterelnökként változást hoz Nagy-Britanniába, miután a Munkáspárt átfogó győzelmet aratott a pénteki parlamenti választásokon, véget vetve a 14 éve tartó, gyakran viharos konzervatív kormányzásnak. A balközép Munkáspárt hatalmas többséget szerzett a 650 fős parlamentben, miközben Rishi Sunak konzervatívjai a párt hosszú történelmének legrosszabb teljesítményére készültek, mivel a választók megbüntették őket a megélhetési költségek válsága, a közszolgáltatások kudarca és a botrányok sorozata miatt.
„A változás most kezdődik” – mondta Starmer győzelmi beszédében. „Azt mondtuk, hogy véget vetünk a káosznak, és így is lesz, azt mondtuk, hogy új lapot nyitunk, és így is tettünk. Ma elkezdjük a következő fejezetet, megkezdjük a változás munkáját, a nemzeti megújulás küldetését, és elkezdjük újjáépíteni országunkat”.”
Sunak korábban elismerte vereségét, és elmondta, hogy felhívta Starmert, hogy gratuláljon neki győzelméhez. „Ma a hatalom békés és rendezett módon, minden oldalról jóakarattal cserél gazdát” – mondta Sunak, miután visszaszerezte mandátumát. „Van mit tanulni és elgondolkodni, és vállalom a felelősséget a veszteségért a sok jó, keményen dolgozó konzervatív jelöltnek … Sajnálom.”
Meggyőző győzelme ellenére a közvélemény-kutatások szerint Starmer és pártja iránt kevés a lelkesedés, és olyan időszakban került hatalomra, amikor az országnak egy sor ijesztő kihívással kell szembenéznie. Nagy-Britannia adóterhei a második világháború utáni legmagasabbak lesznek, a nettó adósság majdnem megegyezik az éves gazdasági teljesítménnyel, az életszínvonal csökkent, és a közszolgáltatások, különösen a nagyra becsült Nemzeti Egészségügyi Szolgálat, amelyet sztrájkok sújtanak, nyikorognak. A miniszterelnöknek máris vissza kellett vennie a Munkáspárt néhány ambiciózusabb tervét, például a zászlóshajónak számító zöld kiadási ígéreteket, miközben megígérte, hogy nem emeli a „dolgozó emberek” adóját. „Nem ígérem, hogy könnyű lesz” – mondta Starmer. „Egy országot megváltoztatni nem olyan, mint egy kapcsolót megnyomni. Ez kemény munka. Türelmes, elszánt munka, és azonnal el kell kezdenünk”.
A REFORM PÁRT FELEMELKEDÉSE
A konzervatívok támogatottságának súlyos károkat okozott a jobboldali populista Reform UK párt, amelynek élén a Brexit-kampányt folytató Nigel Farage áll, aki erőteljesen kampányolt a bevándorlás megfékezéséért. Starmer megígérte, hogy eltörli a konzervatívok ellentmondásos politikáját, amely szerint a menedékkérőket Ruandába küldik, de mivel a migráció kulcsfontosságú választási kérdés, ő maga is nyomás alatt lesz, hogy megoldást találjon a Franciaországból a La Manche-csatornán keresztül kis csónakokon érkező tízezrek megállítására. A Konzervatív Párton belül azonnal megkezdődött a vádaskodás és a párt jövőbeli irányáról szóló vita, egyesek szerint a kudarc a középpont elhagyásából fakadt, míg mások szerint a reform olyan szavazókat nyert meg, akik úgy érezték, hogy a párt elhagyta a gyökereit.
A Reform párt négy képviselői helyet szerzett, Farage-t magát végül nyolcadik próbálkozásra választották be a parlamentbe, és az ország nagy részén több szavazatot szerzett, mint a konzervatívok. „A brit politika jobbközépén hatalmas űr tátong, és az én feladatom, hogy betöltsem ezt a rést, és pontosan ezt fogom tenni” – mondta a diadalmas Farage. „Higgyék el nekem, emberek, ez csak az első lépése annak, ami mindannyiukat megdöbbenti”. A populista alternatíva támogatottságának növekedése a közelmúlt hasonló eredményeit tükrözi Európában, ahol a szélsőjobboldal erősödik.
De Franciaországgal ellentétben, ahol Marine Le Pen Nemzeti Összefogás pártja történelmi győzelmet aratott a múlt vasárnapi választásokon, a brit közvélemény összességében egy balközép pártnak szavazott bizalmat a változás érdekében. Starmer azt ígérte, hogy javítani fogja a kapcsolatokat az Európai Unióval a Brexit által okozott problémák megoldása érdekében, miközben a szélsőjobboldali politikusok sikert sikerre halmoznak. A Brexit ellenzése ellenére azonban az EU-hoz való újbóli csatlakozás nincs napirenden.
Lehet, hogy az Egyesült Államokban is együtt kell majd működnie Donald Trumppal, ha megnyeri a novemberi elnökválasztást. Trump már elküldte gratulációját barátjának és támogatójának, Farage-nak a Truth Social nevű közösségi médiaplatformján keresztül. Míg ő azt ígérte, hogy belföldön változást hoz, Starmer megfogadta, hogy London továbbra is egyértelműen támogatja Ukrajnát az Oroszország elleni háborúban. Számos külpolitikai kérdésben hasonló a politikája, mint Sunaké.
FORDULAT
A választási győzelem hihetetlen fordulatot jelent Starmer és a Munkáspárt számára, amely a kritikusok és a támogatók szerint alig három évvel ezelőtt egzisztenciális válsággal nézett szembe, amikor úgy tűnt, hogy a 2019-es vereség után elvesztette az irányt. Ám egy sor konzervatív botrány – leginkább a COVID-zárlatok idején a Downing Street-i pártokról szóló leleplezések – aláásta az akkori miniszterelnököt, Boris Johnsont, és a tekintélyes közvélemény-kutatási előnye elpárolgott.
Liz Truss katasztrofális hathetes miniszterelnöksége, amely Johnson 2022 végén történt távozását követte, bebetonozta a hanyatlást, és Sunak képtelen volt csorbát ejteni a Labour immár tekintélyes közvélemény-kutatási előnyén. Sunak megdöbbentette a Westminstert és saját pártjában is sokakat azzal, hogy májusban a szükségesnél korábban kiírta a választásokat, miközben a konzervatívok a közvélemény-kutatások szerint mintegy 20 ponttal voltak lemaradva a Munkáspárt mögött, és a kampánya ezután katasztrofálisnak bizonyult. „Megérdemeltük a vereséget. A Konzervatív Párt egyszerűen kimerültnek és kifogyott az ötletekből” – mondta a Reutersnek Ed Costello, a konzervatívok alapszervezetének, a Grassroots Conservatives szervezetnek az elnöke.
„De ez nem csak Rishi Sunak hibája. Boris Johnson és Liz Truss az, aki katasztrófába vezette a pártot. Rishi Sunak csak a bűnbak.”
