Csillagászok azt állítják, hogy egy új technika segítségével megtalálták az univerzum eddigi egyik legnagyobb fekete lyukát.
A Durhami Egyetem tudósai úgy fedezték fel az „ultramasszív” fekete lyukat, hogy megfigyelték az áthaladó fényre gyakorolt vonzását, amit gravitációs lencsézésnek neveznek. A tanulmányt vezető Dr. James Nightingale szerint még ő is nehezen tudta felfogni, hogy „mekkora ez a dolog”.
Az akadémikusok szerint a fekete lyuk 30 milliárdszor akkora, mint a Napunk, és ez volt az első, amelyet gravitációs lencsével mértek. Dr. Nightingale a BBC Radio Newcastle-nek nyilatkozott: „Még csillagászként is nehéz felfogni, hogy mekkora ez a dolog. „Ha megnézzük az éjszakai égboltot, és megszámoljuk az összes csillagot és bolygót, amit láthatunk, és egyetlen pontba helyezzük őket, akkor az a százalék töredéke lenne ennek a fekete lyuknak a mérete.
„Ez a fekete lyuk nagyobb, mint a világegyetemben lévő galaxisok többsége.”
Hozzátette, hogy a felfedezés „a csillagászatról alkotott elképzeléseinket a határokig feszíti”: „Hogyan alakulhat ki egy ekkora fekete lyuk az univerzum létezésének mindössze 13 milliárd éve alatt?”.
A felfedezés 2004-ben kezdődött, amikor Alastair Edge, a Durhami Egyetem professzora egy galaxisfelmérés képeit áttekintve egy óriási fényívre lett figyelmes. A tanulmányban, amelyben a német Max Planck Intézet is részt vett, a NASA Hubble-teleszkópjának rendkívül nagy felbontású felvételeit és az egyetem DiRAC COSMA8 szuperszámítógépét használták fel a további kutatáshoz és a fekete lyuk létezésének megerősítéséhez.
Dr. Nightingale elmondta, hogy ahogy a fény az univerzumban utazik, úgy tűnik, hogy „a közeli objektumok tömege felé húzza”. „Megtaláltuk ezt a különleges fénysugarat, amely rendkívül közel haladt ehhez a fekete lyukhoz” – tette hozzá: „Nagyjából 40 milliárdszor olyan közel volt, mint a Nap és a Föld távolsága, ami csillagászati szempontból nagyon kis mennyiség.” Dr. Nightingale szerint a gravitációs lencsézés segítségével „még sok fekete lyukat észlelhetünk a helyi világegyetemünkön túl, és felfedezhetjük, hogyan fejlődtek ezek az egzotikus objektumok a kozmikus időben távolabbra”.
