Miután Budapest Székes Főváros Duna Balparti Végleges Vízművének (a Káposztás megyeri Főtelepnek) második üteme befejezést nyert 1903-ban, a Fővárosi Vízművek elérkezettnek látta az időt, hogy a kor technikai színvonalán meg-valósult épületek és berendezések üzembe helyezését egy képzőművészeti alkotással is megkoronázza. Ezért felkérték Horvay János szobrászművészt, a ceglédi Kossuth-szobor alkotóját, hogy a vízművek jelentőségét megfelelően szimbolizáló szobrot készítsen a főtelep területére.
Ennek a megbízásnak megfelelően született meg a Neptunusz-kút, amely egy teljes alakos, jobb kezében szigonyt tartó bronz mitológiai férfialakot ábrázol, aki egy stilizált delfin fejére támaszkodik. (Neptunusz a rómaiaknál a tenger istene – a görögöknél a megfelelője Poszeidon – a vizek, források, tavak védelmezője.) Az emlékmű eleje egy kis vízmedence. Külső pereme alatt bronz felirat: ‘Elestek a hazáért’. A vízmedence ma már nem üzemel. Az emlékmű teljes magassága kb. 5 m.
Az 1904-ben 220 cm-es ciklopkő lábazatra felállított szobor talapzatára – szomorú kötelezettségének eleget téve a Vízmûvek bronz emléktáblát állíttatott, az I. világháborúban elesett vízmû-dolgozók nevének és foglalkozásának feltüntetésével. Érdekes szakmákat láthatunk, mint a széntoló vagy a kezelőfőtiszt. A segítőmunkás szóhasználat is kihalt mára. Az emléktábla bal oldalán a puskája csövére támaszkodó, lehajtott fejű katonával valljuk immár 100 év múltán: ők nem akarták a háborút, békés munkásemberek voltak, de nem bújtak ki a kötelességteljesítés alól.
