Dr. Venetiáner Lajos rabbi és történész 1867-ben született Kecskeméten, és 1922-ben halt meg Újpesten. Miközben a klasszikus neológ rabbieszmény szellemiségének jegyében a vallási és világi műveltsége mellett tudományos munkásságára is nagy hangsúlyt fektetett, azon modern szemléletű rabbi közé tartozott, akik munkásságukban nagy figyelmet fordítottak a zsinagógán kívüli közösségépítésre is.
Venetiáner Lajos édesapja is rabbi és dajan , azaz vallási bíró is volt. Venetiáner a kecskeméti piaristáknál érettségizett, vallási tanulmányait édesapjánál és Fischmann Simon kecskeméti főrabbinál végezte. 1881-től a Rabbiképző Intézet hallgatója, közben pedig a breslaui Rabbiszemináriumban is tanult. 1890-ben szerzett doktori fokozatot a pesti egyetemen, és 1892-ben avatták rabbivá. Rabbi- és bölcsész tanulmányai mellett magyar és német szakos tanári diplomát is szerzett Kolozsváron. Rabbivá avatása után először Löw Immánuel mellett működött Szegeden, utána 1893-1896 között Csurgón volt rabbi, ahol gimnáziumi tanárként is dolgozott abban a gimnáziumban, amelyben valaha Csokonai is tanított. 1896-tól egy évig Lugoson teljesített rabbiszolgálatot, majd 1897-ben az újpesti közösség választotta meg főrabbijának, amely tisztséget haláláig betölti.
Hatalmas szerepet játszott a hitközség életének és intézményeinek fejlesztésében, ahol egy legényegylet mellett négyosztályos elemi iskolát is létrehozott, amelyet róla neveztek el, Talmud-Tóra óráit mintegy 200 gyermek látogatta. A vallásgyakorlat iránti odaadására jellemző, hogy nagy hangsúlyt helyezett a mikve (rituális fürdő) és a Chevra Kadisa fejlesztésére. Neki köszönhetően jött létre az aggok háza, de olyan egyesületet is létrehozott, amely kamatmentes kölcsönöket nyújtott rászorulóknak. Nevéhez fűződik az újpesti nagy zsinagóga kibővítése is, amely a híres zsinagógaépítész, Baumhorn Lipót tervei alapján készült el. Modern szemléletű rabbinak számított, aki a zsidó fiatalok által szívesen látogatott Blasz Kávéházba is elment, hogy ott tartson előadásokat az általuk kért témákról. Később az előadások kinőtték a kávéházat, és a hitközség tanácstermébe kerültek át. Dalárdát, könyvtárat is létrehozott, sőt, könyveket is kiadott. A helyi zsidó cserkészcsapat is tiszteletből a Venetiáner nevet vette fel.
Az újpesti hitközség naggyá tétele és tanári állása mellett széleskörű tudományos munkát is folytatott. Már korán megtanult asszírul, hogy az asszír-babilóniai-héber vallástörténelmi kapcsolatokat kutathassa, ismerte és érdekelte a görög vallási misztériumok és azok hatásai a jeruzsálemi Szentélyre, de a keresztény liturgiában is kereste a zsidó hagyományok nyomait. Ezek mellett pedig érdekelte őt az orvostudomány, publikált Ászáf Judeausról, a legrégebbi hébernyelvű orvostudományi íróról is. S ahogy arra a Rabbiképző értesítője is rámutat, írásai előtt megnyílnak nem csak a zsidó, de nem-zsidó szaklapok itthon és külföldön egyaránt. Utolsó nagy műve A magyar zsidóság története a honfoglalástól napjainkig (Budapest, 1922) című volt, mely a hazai zsidóság történet kutatóinak máig egyik kiinduló alapmunkája.
1922-ben, 55 évesen hunyt el. Venetianer főrabbit eredetileg – természetes módon – az újpesti zsidó temetőben hantolták el, ám végső békéjét mégsem ott találta meg, hanem a rákoskeresztúri, Kozma utcai temetőben, miután az újpesti temetőt hatóságilag felszámolták. A temetőben dr. Semsey Aladár (1872–1950) újpesti polgármester is mondott gyászbeszédet, aki a város „kiváló férfiújától” búcsúzott. Újratemetése 1967. július 31-én volt, ahol dr. Scheiber Sándor (1913–1985) rabbi tartotta, s a megható eseményt a következő szavakkal zárta:
„Amíg egyetlen ember idézi őt, amíg egyetlen tudós leírja nevét, a márványkőnél is maradandóbban fog élni emléke.”
Újpesten utca viseli nevét, ahol egy emléktábla is őrzi Újpest egykori főrabbijának emlékét. A róla elnevezett utca a József Attila utca és a Deák Ferenc utca között húzódik, 1928-ban kapta meg Venetianer Lajos nevét, bár akkor még a teljes nevét viselte. 1942-ben persze ennek az utcának is megváltoztatták az elnevezését a jóval hazafiasabb Honvéd utcára, majd1945-ben visszakapta a főrabbi nevét, de akkor már csak a vezetéknevét.
