Nem is gondolnánk, hogy a szaloncukor őséről, a fondant cukorról már a XIV. században készültek feljegyzések Franciaországban. Ennek az édességnek a Magyarországra vezető útja a mai napig nem tisztázott.
Egyesek úgy gondolják, hogy Andre Manion vitte magával a fondant cukor készítésének receptjét Németországba és onnan került országunkba is. Mások szerint már a török édességkészítők is készítettek hazánkban fondant szerű termékeket, aminek az ízét gyümölccsel tették változatosabbá.
Az biztos azonban, hogy hazánkban a 19. század elejétől állítottak elő fondant alapú cukorkákat. A reformkorban a polgári és főúri házak fogadószobáit francia mintára szalonnak nevezték, a lakások ezen helyiségében kis cukorkás tálakat helyeztek el a vendégek fogadására. A karácsonyfát is itt állították fel, melyre később díszként került fel, innen kapta elnevezését a szaloncukor. Jókai „szalonczukedlinek” írja le, ugyanis a neve német salonzuckerl szóból ered.
A gépi készítése hazánkban Gerbeaud Emil és Stühmer Frigyes nevéhez köthető. A két világháború között már 70 -féle szaloncukrot lehetett kapni, 30 féle különböző csomagolásban. Sajnos, nem mindenki engedhette meg magának, hogy előkelő cukrászdában vásároljon szaloncukrot a fára, ezért sokan otthon készítették el továbbra is az édességet. Ez a hagyomány az elmúlt években újra divat lett újra, hiszen egyre több az ételérzékenység. Meg hát, a saját mindig finomabb. 🙂
